– Kétezer-öt óta minden évben vált. Mi az újabb költözés oka?

– Szívesen maradtam volna Göppingenben, de pénzügyi gondok adódtak, és bár rendben megkapjuk a fizetésünket, a klubnak spórolnia kell. Viszont nem tudják együtt tartani a csapatot, és amikor kérdeztem, mik a tervek a következő idényre, nem sok jóval tudtak biztatni. Így is marasztaltak volna még két évre, kicsit más feltételekkel, mint eddig, de úgy éreztem, nem akarnak előbbre lépni a mostani kilencedik helynél, úgyhogy muszáj volt váltanom.

– Miért a kevéssé veretes Sindelfingent választotta?

– Több okból. Egyrészt nagyon ambiciózus csapat, idén újoncként a nyolc közé került, és a következő évadban már a negyedik hely a cél – ennek megfelelőek az erősítések is. Másrészt Sindelfingen kisváros ugyan, de nyártól már Stuttgartban készülünk egy új csarnokban, és a nagyvárosban több lehet a szponzor meg a néző is, szóval van jövőkép, nem is akármilyen. Leendő edzőm, Dago Leukefeld volt már német szövetségi kapitány, bajnokságot is nyert, de egyébként is kiváló szakembernek tartják. Beszéltem volt és jelenlegi játékosaival, mindenki azt mondta, rengeteget tanult tőle. Állítólag nem a legkedvesebb ember, de ez engem nem zavar, csak az érdekel, hogy jó edző legyen, abban pedig nincs hiba.

– Kicsit olyan a látszat, mintha kényelmesen ellabdázgatna egy kellemes ország gyengébb bajnokságának közepén.
– Pedig szó sincs ilyesmiről. Egyrészt a Bundesliga egyáltalán nem rossz. A német férfibajnokság mellett nincs annyira jó híre, emiatt szokás leszólni, de kemény, éles csaták vannak itt is, egyáltalán nem alacsony a színvonal. Másrészt szó sincs kényelmes labdázgatásról, ugyanolyan keményen dolgozom, mint otthon bármikor, érzem magamon, hogy fejlődtem, amióta itt vagyok, az edzőim is megerősítettek benne.

AZ INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT – ÍGY AZT IS, HOGY A JOBBÁTLÖVŐ MIÉRT NEM IGAZOLT HAZA – A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL.