Móni: A csapatoddal a 9. helyen végeztetek a bajnokságban, így hamar véget ért számodra a szezon. Hogy érezted magad Göppingenben?

Anita: Igen nem sikerült a legjobb 8-ba bekerülnünk ezt nagyon bántam, mert így hamar véget ért nálunk a bajnokság. Göppingenben nagyon jól éreztem magam, úgy gondolom, hogy a csapat is megszeretett. Szerettem velük együtt lenni.

Móni: Mennyire vagy megelégedve a saját teljesítményeddel?

Anita: Én úgy gondom, a teljesítményemmel soha nem lehetek megelégedve.De most azért egy kicsit... =)

Móni: Ebben a szezonban nem csak jobbátlövőként, de sokszor irányítóként is láthattunk játszani. Hogy érezted magad azon a poszton?

Anita: Jó volt. Szerettem irányítani is, bár sokkal fárasztóbb poszt volt számomra.

Móni: A Göppingentől kaptál ajánlatot a jövő évre is. Miért döntöttél mégis a távozás mellett?

Anita: Igen, szerették volna, hogy maradjak, csak aztán mégis nemet kellett mondanom kissebb okok miatt.

Móni: Miért pont a Vfl Sindelfingen csapatára esett a választásod?

Anita: Megkerestek, és a tárgyalások jól sikerültek. Egy fejlődni akaró csapatról van szó és úgy gondoltam, szeretnék a csapat tagja lenni.

Móni:  Két mérkőzés erejéig ismét magadra ölthetted a címeres mezt. Milyen érzés volt újra válogatottnak lenni?

Anita: Szuper. Nagyon örültem, amikor közölték velem a remek hírt. Jó volt az edzőtábor, nagyon élveztem a közös munkát.

Móni: A németek elleni sorsdöntő mérkőzésen nem léphetsz pályára, hiszen nem rég megműtöttek. Hogy sikerült a műtét és mikorra várható visszatérésed a pályára?

Anita: Igen, hát sajnos a válogatott összetartás után kiderült, hogy nincsen meg a bal lábamban az elülső keresztszalag. A műtét jól sikerült. Januárban tudok csak először pályára lépni. Ez egy kicsit elszomorít, de előre fele nézek és dolgozom a felépülés érdekében.

Móni: Köszönöm szépen a válaszokat! Mielőbbi felépülést kívánok!